Theodosius, I., Nagy (Cauca, Hispánia, 347.-Mediolanum, 395. jan. 17.): római imperátor 379-95: Szt I. Damasus és Szt Siricius pápák idejében. - Már ifjúkorában jelét adta hadvezéri tehetségének. I. Valentinianus idején (ur. 364-375) rajta múlott a →gótokkal viselt háború sikere, de atyja halála után száműzetésbe kellett mennie. 378: Gratianus cs. újból kegyébe fogadta és a szarmaták ellen küldte. 379. X. 19: pogány hite ellenére a birod. K-i felének urává tette, Epirust, Acháját, Thesszáliát, Makedóniát, Moesiát és Daciát is alája rendelte. - ~ a K-i világ higgadt, derék s egészben véve humánus fejed-e volt. Uralkodói tevékenységét hatalmas külseje is segítette. Hadvezéri híre ellenére nem lelkesedett a céltalan háborúskodásért és terméketlen babérokért; rokonszenvezett a klasszikus tud-nyal, kedélyes, vidám természete volt. Nem hallgatott kegyencekre, saját belátása szerint intézkedett. Hibája volt, hogy gyakran hirtelen haragra lobbanva mértéktelen bosszúra ragadtatta magát, amit azonban később maga sajnált leginkább. 378: Valens cs. halála után sok gondot okoztak ~nak a Balkán-fszg-et pusztító gótok, akik ellen Thesszalonikából indította meg támadásait. A Thraciában és Moesiában nagy számmal betelepedett barbárokat ennek ellenére sem tudta a Duna vonala mögé szorítani. - A tábori élet viszontagságai között 379. XI: súlyosan megbetegedett. 380: megkeresztelkedett. Betegsége idején azonban a gótok megújították támadásaikat. Nikopoliszt és Mursát (Eszéket) megadásra kényszerítették, s Görögo-ig nyomultak. Gratianusnak társa segítségére kellett volna sietnie, de a vandálok támadásai miatt nem küldhette időben csapatait. Nemsokára azonban a gótok között belső viszály támadt. ~ ekkor alkalmasnak találta az időt a gót kérdés megoldására. Előbb fegyverrel verte vissza a Dunán átkelt csapatokat, majd a már betelepedett gótokkal és vezéreikkel 382. X: szerződést kötött, melyben szövetségeseinek ismerte el őket. Thrakiában és Makedoniában földeket adott nekik, vsz. adómentességgel, és földművelő életmódra szoktatta a őket. - A perzsák újabb támadásai megakadályozták abban, hogy jótevőjének, Gratianusnak segíthessen, akit a felkelt britanniai légiók vezére, Maximus 383: megbuktatott. Gratianuson nem tudott segíteni, de annak öccse, II. Valentinianus érdekében befolyását latba vetette. Bár Maximus Galliával és Hispaniával volt elfoglalva s Italiával ekkor nem foglalkozott, ~ tisztában volt azzal, hogy Maximusszal előbb-utóbb le kell számolnia, részint Gratianus iránti hálából, részint a legitimitás miatt. 385: ismét a Dunán átnyomuló gótokat szorította békés letelepedésre. 387: megtorolta Alexandria és Antiochia lakóinak engedetlenségét. - 387 végén megérett a helyzet a Maximusszal való leszámolásra. Maximus időközben arra használta fel a valláskérdést, hogy mint az Egyh. oltalmazója Itália lakóit az →arianizmusra hajló II. Valentinianustól és anyjától elvonja. 387: meghódította Itáliát, s a készületlen Valentinianust ~hoz, Thesszalonikába kényszerítette. ~ elvárta, hogy a segítségnyújtásért Valentinianus, anyja és húga újból kat-ok legyenek. Ezután feleségül vette Valentinianus húgát, Gallát, és Pannonián keresztül Italiába indult. Még útközben Sisciánál (Sziszek), majd Pettau és Laibach mellett megütközött Maximus seregével. Aquilejánál legyőzte, s 388. VII. 28: megölette. - A Ny fölötti hatalmat kiskorú sógorára ruházta, de maga intézte itt továbbra is az ügyeket. 389: Rómában Symmachus pogány bölcsész és szenátor valamint a szenátus ellenében a pogány vallás kultuszát beszüntette, az áldozatokat betiltotta és a szentélyek legnagyobb részét bezáratta. Ezzel a pogányok és az ariánusok Ny-on is háttérbe kényszerültek. - A 389/390 telét ~ Milánóban, Szt Ambrus városában töltötte, aki igen nagy hatással volt rá. Itt értesült 390 elején arról, hogy Thesszalonikában a tömeg agyonvert egy katonatisztet. Szenvedélyétől elragadtatva kegyetlen bosszút vett a cirkuszba tódult ártatlanokon és bűnösökön, mely tettéért Szt Ambrus mindaddig nem részesítette feloldozásban, míg a cs. bűneiért nyilvánosan nem vezekelt. - 391 nyarán ~ visszatért Constantinopolisba, 392: a pogányok és az ariánusok ellen rendszeres üldözést indított. - Időközben 392. V. 15: Gallia helytartója, mondhatni h. császára, Arbogastes fellázadt II. Valentinianus ellen és megölte. A trónt azonban nem tartotta meg magának, hanem bábjának, Eugeniusnak ajándékozta, egy szegény, türelmes, pogány rétornak, aki előtt a római szenátus, a befolyásos Nicomachus Flavianus és a pogány lakosság szívesen meghódolt. Gallia és Itália példájára Africa is készült elpártolni. ~ ekkor kitűnő barbár alvezéreinek (Stilicho, Gainas, Alarich) tanácsával élve 394 tavaszán Italiába nyomult, melynek küszöbén Aquileja közelében a Frigidus pataknál (Wippach) Eugeniusnak Arbogastes vezérlete alatt álló hadseregét megfutamította. A foglyul ejtett ellencsászárt megölette, de hívei számára Milanóban kelt rendeletében közkegyelmet hirdetett (Arbogastes öngyilkos lett). A távolléte alatt új életre ébredt pogány kultuszt a legszigorúbban eltiltotta. - Hátralévő éveit a törvénykezés és közig. különböző ágainak javítására fordította. Gondját viselte a városi testületeknek, így különösen a decurióknak, másrészt azonban az áll. terhek javarészét reájuk hárította. Az adó- és pénzügy terén szigorú volt, de nem nézte el sem az áll. tisztviselők szokásossá vált zsarolásait, sem az áll. birtok elidegenítését. Az iparosok céhekbe tömörülését célszerű rendszabálynak tekintette. Az igazságszolgáltatás terén több üdvös reformot léptetett életbe; határidő kitűzésével siettette a büntető törvényszék eljárását, s nehogy a thesszalonikai eset megismétlődhessék, megparancsolta helytartóinak, hogy a cs. által elrendelt büntetéseket csak 30 nap elmúltával hajtsák végre, hogy a cs. az elítélteket esetleg kegyelemben részesíthesse. Az erkölcsi és társad. élet javításán is fáradozott, korlátozta a fényűzést és több humánus intézkedése volt. - Szt Ambrus és a kat. papság sürgető szavára eltiltotta a ker-ek és pogányok, ill. a rokonok közötti házasságot. Ugyanakkor a kat. tp-ok menedékjogát a visszaélések miatt megszüntette, az apácaktorok számát korlátozni akarta, de a pp-ök kérelmére rendeleteit visszavonta, és csak egyetlen egy pontban érvényesítette következetesen akaratát, amikor Szt Ambrus és a Ny-i egyh. követelésének ellenszegülve, a K-i egyházrész önállóságához ragaszkodott. A konstantinápolyi érs. szék betöltését felségjognak nyilvánította, s amikor a Ny-i egyházrész Rómában zsinatot tartott, ~ a K-i egyházrész papjait Konstantinápolyba hívta egybe. A várost nagyon kedvelte: fölépíttette az aranykaput, a basilica Theodosianát, egy fürdőt, színházat, a csatornát és a molót. Egyiptomból egy obeliszket hozatott, melyet a cirkuszban állítottak fel, s alapzatát az udvari életből vett jelenetekkel díszítette. - Családi életét mintaszerűnek mondották. Első neje, a szelídlelkű Flacilla, oltalmazója volt a szegényeknek (†385). Második nejét, Gallát, II. Valentinianus húgát pol. okokból vette nőül. Egyetlen leánya, Pulcheria fiatalon halt meg. Fiai közül az idősebbet, Arcadiust 6 éves korában, 383: megtette augustusnak, s rendesen a K-en foglalkoztatta; 1 évvel később született másik fiának, Honoriusnak 393: adományozta az augustus címet, és magával vitte az italiai háborúba. Közvetlenül halála előtt, 395: Diocletianus példájára s tekintettel mindkét fia gyönge tehetségeire, a birod-at felosztotta: Arcadiusra K-et, Honoriusra Ny-ot hagyta, s néhány nappal később meghalt. - A „Nagy” jelzővel (főleg a ker. egyház és tört-írók) bölcsességét, hadvezéri és uralkodói érdemeit, humánus gondolkozását ismerték el; ez utóbbit a pogány írók (pl. Claudianus rhetor) is magasztalták. A süllyedő birod-nak mindkét felét utoljára egyesítette, s szilárdította meg. A császárság ~ alatt alakult ker. állammá. - 381: az aposztatáktól megvonta polg. jogaikat. Cinegius pref-t azzal küldte Egyiptomba, hogy tiltsa be a bálványimádást és zárja be a pogány tp-okat. Rómában megtagadta a Victoria-oltár helyreállítását, s buzdította a szenátorokat a megtérésre. Megvonta az áll. támogatást a pogány kultusztól, betiltotta a nyilvános kultuszt. 392: vagyonelkobzással sújtotta törv-ei megszegőit. Gratianushoz hasonló szellemben uralkodott, s ez meggyorsította a kerség győzelmét a pogányság és az arianizmus fölött. **

Pallas XVI:145.- Pecz II/2:1002. - EC XI:1940.